Stresszmentes átállás a nyaralásból a dolgos mindennapokra

2016. 08. 26.

Paizs Dóra, coach – Anyacsavar vendégcikke

A nyaralásban a legjobb az időtlenség. Nem kell sehová sietni, nincsenek betáblázva a napok teendőkkel, nem nyomasztanak határidők. Mindent lehet az éppen kényelmes saját ritmusban csinálni. És a közösen eltöltött idők nem „feladatidők”, amikor teljesíteni kell, és a szülő gyakran hajcsárrá válik a gyerekével szemben, hanem a hétköznapok is a közös élmények jegyében telnek. A közös élmény pedig a kapcsolat egyik legfontosabb kötőanyaga. Együtt éltünk át valami jót, izgalmasat, nehezet, kalandosat: ágyban reggelizést, kánikulában autózást, szökőkútban lábat áztatást, főtt kukorica rágcsálást, fél délutánokon át összebújós meseolvasásokat, vagy bármi egyebet.

És akkor jön a szeptember, és vele indul a bölcsőde, az ovi, nagyobbaknak az iskola, szülőknek a napi munka, és vele a vekkerre kelések, feszes, sietős reggelek, sürgetős „vezényszavak”, feladatlisták, és a rengeteg külön töltött idő, és nem együtt átélt élmény mellett a nagyon kevés közös idő, amikor lehetőség lenne megosztani, kapcsolódni, közös élményeket átélni.

Ez a gyerekeknek lehet nagyon szorongató, a szülőknek megmagyarázhatatlan hiányérzet, és hozhat családi szinten feszültebb, stresszesebb, örömtelenebb hétköznapokat.

De mit tehetünk ellene?

A titok nyitja szerintem a hét megtervezése. Ez elsőre furcsán hangzik, hiszen éppen a spontaneitást hiányoljuk a vakáció elmúltával. Minek akkor tervezni, és az időnket még inkább beosztani?
Elárulom! Azért, hogy a feladattengerben garantáltan helyet kapjanak azok a tevékenységek is, amik töltik kinek-kinek a saját érzelmi akkumulátorát.

Mit tervezzünk bele a hétbe?

1) Elegendő alvást mindenkinek. (Neked is!)
Lehet, hogy a vakáció alatt este 10-kor még a kicsik is fent rajcsúroztak, mert reggel lehetett későn kelni, vagy délután nagyokat aludni a strandon az árnyékban. A korai kelésekkel azonban a napi ritmust kell átalakítani ahhoz, hogy a napi alap energiaellátást biztosító alvás elegendő legyen. Számolj visszafelé! Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy reggel kényelmesen elkészüljetek? Akkor hánykor is kell kelnetek? És ez mikori lefekvést feltételez előző este?
És Neked mennyi alvásra van szükséged, hogy türelmes, odaforduló, koncentrált és éber tudj lenni? Szóval, Neked mikor is kellene mindehhez lefeküdni?

2) Minőségi közös időt a gyerekekkel.
Még pedig lehetőleg minden nap!
Hogy mitől minőségi a közösen eltöltött idő? Félreértés ne essék, nem attól, hogy megállás nélkül valami különleges programot csináltok közösen! Hanem attól, hogy Te jelen vagy lélekben és mentálisan. Oda tudsz figyelni, türelmes vagy, ráhangolódsz a gyerekedre. Lehet, hogy „csak” egy némán, kézen fogva hazabandukolás lesz ez az oviból, lehet, hogy az aznapi történetáradat figyelmes végighallgatása, de lehet, hogy egy kiadós bölcsibe szokós szorongós hiszti türelemmel elbírása.
És ezt bizony bele kell tervezni a mindennapokba ahhoz, hogy meg tudjon történni. Nálam ez kötelezően napi 1-2 óra/gyerek. Van, hogy a reggeli oviba menetel a közös időnk, amikor nem sürgetek, nem vagyok fejben már régen máshol, hanem a kisfiammal kettesben reggelizem a közös pékségben, ahol az általa választott mesét olvasom neki. Van, hogy ez az ovi utáni sáv, ami spontánul alakul a gyerekek igényei szerint.
Ami fontos: ide nem teszek feladatot, mint bevásárlás, ügyintézés. Nem engedem meg, hogy ez időnyomást helyezzen ránk, türelmetlenné, feszültté tegyen. Ez a gyerekek ideje, ők határozzák meg a tartalmát, ritmusát. De hogy ez valóban így történjen meg, kell egy tudatos döntést hoznom. Előre! Ezért tervezem bele a naptáramba ezt a sávot, és ez bizony „szent és sérthetetlen”. És mivel ezt előre tudom – mert megterveztem -, a betüremkedő feladatoknak, meghívásoknak, programoknak könnyen tudok nemet mondani.
Van olyan család, ahol ez a sáv a közös vacsoránál van, amikor is az egész család egyszerre ül asztalhoz, és ki-ki elmesélni a napjának legfontosabb történéseit, a többiek pedig a figyelmükkel válnak az események részesévé. És van, ahol ez a sáv az esti fektetés rituáléja: a közös fürdésé, a hosszas meseolvasásé, éneklésé, a sötétben elmondott közös imáé, vagy az eltelt nap megbeszéléséé.
Nálatok a hét mely napján mikor lesz a gyerekekkel közös minőségi idő?

3) Saját szabad idő
Amit úgy töltesz, ahogy az Neked a leginkább feltöltő. Sporttal, olvasással, bámészkodással, baráti találkozókkal, hobbival, bármivel, ami éppen jól esik. Anélkül, hogy bárki másra tekintettel kellene lenned. Azaz nem csak testben vagy szabad, hanem a lelked is veled van, nem a bűntudat fogságában, és azon töprengve, hogy szegény gyereked – férjed, anyósod, stb. – hogy érzi most magát nélküled.
Ehhez kell egy belső engedély. Hogy elhidd, amikor te feltöltődve mész haza a családodhoz, az nem csak neked, hanem nekik is jó. Amikor elmész egyedül töltekezni, akkor velük is valami jót teszel, mert olyan anyát, feleséget kapnak vissza, akivel jó együtt lenni, aki képes türelmes, odaforduló, lelkileg megtartó lenni.

4) Intim idő
Amikor jó együtt. Amikor visszaemlékszel, miért is választottad a párodat. A tevékenység szinte mindegy mi. A lényeg, hogy egymásra figyelős legyen. És valami olyat csináljatok, amit mindketten élveztek. Ha bekerül a naptárba, hogy hetente fixen tuti lesz közös idő, akkor könnyebb lélekben várni rá, és tudatosan tenni a zavartalan együttlétért azzal, hogy a telefont, számítógépet kikapcsoljuk, és nem a napi munkából hozott panaszkodással öntjük nyakon a másikat. Nagynéném és a férje idén hetvenévesek, és ők úgy élik túl a házasságuk hullámveréseit, hogy minden áldott nap visznek haza egymásnak egy ajándékot. Nem tárgyat, hanem egy aznap megélt szép pillanatot, bölcs gondolatot, izgalmas történetet. És működik.
Hogy mikor? Van, aki az esti fektetések után „randizik” a másikkal, vannak, akik egy hétköznap ebéd időben találkoznak, és vannak, akik kivesznek havi egy nap szabit egy jól eltöltött közös napért.

5) Munka
Amikor pénzkereső – vagy önkéntes – munkát végzel, és a teljes figyelmedet efelé fordítod. Ha fix munkaidőben dolgozol, viszonylag könnyű ezeket a sávokat kijelölni, de ha vállalkozó vagy, vagy rugalmas munkaidőben otthonról dolgozol, fontos a tudatosság, hogy ne legyen a munka parttalan, viszont a munkára szánt idő zavartalan legyen, és ne kelljen állandóan megszakítani valamivel.

6) Egyéb feladatok
Ide tartozik a háztartásvezetés, a gyerekek ovijával, iskolájával kapcsolatos feladatok, a lakásfelújítás, karbantartás, a nyaralásszervezés, hivatali ügyintézés…stb. Ezek azok a feladatok, amikből mindig lehet annyit csinálni, hogy kitöltsék az egész napot, és mindig lehet belőlük nyirbálni, ha akarunk. Sőt ezeket sok szempontból ki is lehet szervezni másoknak. Csináljunk most egy gondolatkísérletet: tegyük fel, hogy betegen fekszel egy kórházban. Mit tudsz ezekből a feladatokból kiszervezni? És kinek?
Ha ezt végig gondoltad, nézd meg, „békeidőben” kinek mit tudnál kiszervezni – akár más kisgyerekes anyákkal összefogva barterben.

A puding próbája az evés

Érdemes kísérletként tekinteni erre, és rászánni egy hetet arra, hogy megnézd, ha igazán beleállsz, és megpróbálod megvalósítani a terveidet, mi az, ami jól működik? Mit ad a család különböző tagjainak, ha beletervezed a hetedbe mindezt? Lehet, hogy nem megy minden elsőre, és kiderül, hogy jelenleg jóval kevesebbet tudsz megvalósítani, mint amennyit igazán szeretnél. Ne add fel, és becsüld meg azt a keveset, ami elsőre sikerült.
Ez máris azt jelenti, hogy
1) képes voltál megfogalmazni önmagadnak az igényeidet,
2) előre megterveztél egy hetet,
3) adtál belső engedélyeket önmagadnak,
4) elszánt vagy, hogy tegyél önmagadért és egy jobb családi dinamikáért.

Hajrá, csak így tovább! 🙂

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.