Lakásfestés saját kezűleg

2013. 06. 03.

Olvasói beszámoló

Mindig nagyon boldog vagyok, amikor személyesen is van lehetőségem beszélgetni egy blogolvasóval. Az Üzletanyu Konferencián Mártival találkoztunk, aki arról mesélt, hogy haladnak a festéssel. Még május közepén írtam egy bejegyzést a festés előkészületeiről Márti késére, hogy jobban átlássák a rájuk váró munkákat.
A 3 szobás otthonuk komplett kifestésére vállalkoztak úgy, hogy közben a lakásban laktak a gyerekekkel. Megkértem Mártit, hogy ha végeztek az egész folyamattal írja meg a tapasztalatait, hogy mindannyian láthassuk hogy is megy a festés saját kezűleg. Mártitól tudom, hogy a festés előtt különböző fórumokon keresgélte mások tapasztalatait. Ez győzte meg őt arról, hogy érdemes s.k is belevágni a festésbe. Ahogy írta: Kis odafigyeléssel és nagy lelkesedéssel egész sokat megtakaríthatunk.

Pár nappal ezelőtt érkezett a következő beszámoló:

Múlt vasárnap befejeztük a festést – 9 nap alatt elkészültünk vele, majd még 2 napot eltöltöttünk takarítással, már csak függönyvarrás vár rám – lecseréltük a nappaliban a karnist és át kell szabnom a régi függönyünket.
Köszönöm szépen a segítséget! Ahogy a konferencián is említettem, gördülékenyen haladtak a dolgok. Az első három napban két szobát festettünk ki – hatalmas lendülettel éjjel pakoltunk, nappal festettünk; majd beláttuk, hogy ilyen iramban nem lehet folyamatosan dolgozni, így utána látványosan belassultunk, majd egy újabb lendülettel legyűrtük a maradék munkát is.
A lakás a festés alatt lényegében használhatatlan volt: ahol éppen nem festettünk, ott doboztornyok álltak.

Voltak persze olyan dolgok, amikkel előre nem kalkuláltunk – kisebb repedés kis vakarás után csúnyább lett, mit amire számítottunk, vastagabban kellett glettelni, ami tovább száradt…
De alapvetően nagyon pozitív élmény volt a festés. A férjemmel nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Az első szobánál kiderült kinek mi megy jobban a részfeladatokból, és onnantól ez alapján osztottuk fel a munkát. Egyikünk sem unatkozott egy percig sem, alaposan el is fáradtunk, de a végeredményt tekintve abszolút megérte a fáradtságot!

Takarítós sikerem is volt: a konyhaszekrény tetejét sikerült abszolút zöld módszerrel tisztára varázsolnom. A férjem szólt, hogy nem tudja lefóliázni, mert olyan zsíros, hogy nem ragad rá a festőszalag. Hát 8 év alatt nekifutottam már párszor a szekrény tetejének, de annak ellenére, hogy egy halom vegyszert minden alkalommal beszívtam, tökéletesen tiszta sohasem lett. Most bevetettem a szódabikarbónát – amin a férjem mindig jókat mulat: „Persze, az mindenre jó…!” Egy virágspriccelővel bepermeteztem a szekrény tetejét, beszórtam szódabikarbónával (amit jókora kiürült sószóróba töltöttem), majd fogtam a kerámia főzőlaphoz tartozó pengés kaparót, és soronként letoltam a zsíros réteget. Nem állítom, hogy nem volt gusztustalan, de most – ahogy felénk mondják: „Még a légy is seggen csúszik rajta!” – olyan tiszta lett.
Nagy tanulság azonban, hogy a konyhát nem elég lefóliázni – festés előtt ki kell takarítani teljesen, és amit csak lehet, elpakolni a pultról. Én úgy gondoltam, hogy elég lesz festés után csempét takarítani, előtte nem kell. A lerakódott zsírgőzös rétegre (pedig pár hete takarítottam a konyhát, de én naponta főzök) klasszul beletapadt a lecsiszolt glett finom pora – mind a csempére, mind a rudakra és az arra akasztgatott tálalókra -, és utólag sokkal nehezebb volt letakarítani.

Ezen kívül az okozott gondot, hogy a gyerekeinket lelkileg eléggé megviselte, hogy csak aludni jártak haza és velünk közös programjuk nem volt a festés 9 napja alatt. Most közösen pihenünk és próbáljuk kárpótolni őket az elveszített közös időért.

Köszönöm Andi még egyszer, hogy segítettél rendet teremteni a fejünkben festés előtt, és fizikailag a festés előtt/alatt/után!
———
Én pedig köszönöm a beszámolót!

Share

Hozzászólások

  1. Most takarítom a konyhát és most végeztem a szekrénytetőkkel. Ez a szódabikarbonás lemosás!…. Semmi erőfeszítés, na jó egy kicsia főzőlap fölött.. Nekem nem kellett semmilyen kaparó eszköz, egy Aldis mikroszálas nedves kendővel estem neki. Kicsit sok volt a létrázás, de megérte! Szekrényenként kimostam a kendőt, közben a mosogatót is áttöröltem vele… Azt hittem ki kell majd dobnom, de folyó hideg víz alatt ki tudtam belőle mosni a fekete szrutyit!!! Bocs a hibákért, de annyira nagy sikerélmény ez most nekem!
    Köszi Márti és Andi!
    Folytatom tovább a szekrényeket belülről…

  2. Rőder Mónika Says: július 16, 2013 at 2:35 du.

    Kedves Andi!
    Az lenne a kérdésem ,hogy melltartók bugyik zoknik tárolására van -e valami ötleted?Idáig az ágy mögött voltak kosárba de állandóan szanaszét voltak összekeveredtek a gardróbunk fenn van a galériába igy lehoztam őket ,hogy reggel ne kelljen kotorászni ,a fürdőszobába nem fér már ezért került az ágy mögé a nappaliba .

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.