Búcsú a tökéletességtől

2009. 12. 17.

Az előző bejegyzésemben már említettem, hogy még csak véletlenül se próbálom úgy alakítani az otthonunkat, mintha bármelyik percben jöhetnének, hogy egy lakberendezési magazin címlapjára tegyék; hogy a tökéletesség helyett inkább a praktikumra törekszem.

Most erről, a tökéletességről és az ezzel néha ugyancsak szemben álló élhetőségről szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot.

 Sajnos olyan korban élünk, amikor körülöttünk minden arra késztet bennünket, hogy amit csak lehet, a legnagyobb kompetenciával, tökéletesen végezzük el. Amikor ez nem sikerül, általában egyből okokat keresünk, csak be ne kelljen ismernünk, hogy hibáztunk. Magányos pillanatainkban még mardoshat is bennünket a szégyen, hogy lám, mások tökéletesek, mi bezzeg…! Ilyenkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy senki sem tökéletes.

 A perfekcionizmus alapvetően jó tulajdonság, de ha rátelepszik életünk minden apró részletére, káros és visszahúzó is lehet. Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam. Észre sem vettem, hogy átestem a ló túloldalára és ezzel, a tökéletességre törekvéssel igazoltam minden elvégezetlen feladatomat.

Csak hogy értsd miről beszélek: már majdnem egy éve fontolgattam ennek a blognak az elindítását, de nem tettem meg, mert nem találtam tökéletes blog-felületet, tökéletes sablont és elég időt a tökéletes bejegyzések megírására.

 Nem tudtam előre lépni, nem tudtam fejlődni semmiben, mert a saját perfekcionizmusommal kötöttem meg a kezemet. Nem is kezdtem bele semmibe, amire nem volt elég időm, vagy amit nem állt módomban tökéletesen elvégezni. A terveim tehát határozatlan időre a fiókban maradtak, hogy egyszer majd jöjjön a megfelelő pillanat, amelyben tényleg érdemes foglalkoznom a megvalósításukkal. De gyereknevelés, családi élet, barátok,  munka és a háztartás mellett mikor jöhet el a megfelelő pillanat? Hogy lehet mindent tökéletesen csinálni, ha ilyen sokfelé kell osztanom az időmet és az energiámat? Sehogy. Végre megérettem. Rájöttem, hogy éppen a másoktól átvett „mindenben a legjobbnak kell lennem” hozzáállás, a maximalizmus okozza minden problémámat. Mindenből a maximumot és a tökéleteset képtelenség elérni.

 A perfekcionizmustól való megszabadulásban az a legnehezebb, hogy fel kell ismernünk és elfogadnunk, hogy nem mindenben lehetünk a legjobbak. Azokon a területeken, amikhez igazán értesz, vagy azokban a dolgokban, amelyek igazán közel állnak a szívedhez, törekedj a tökéletességre, de más dolgokban fogadd el a hibáidat. Amikor ez sikerül, képes leszel engedni a maximalizmusodból a gyengébb területeiden, és helyette a számodra fontos és előnyös életterületekre tudod  átirányítani az így felszabadult energiáidat. 

 Nem vagyok tökéletes, ha házimunkáról van szó, viszont tervezni és szervezni nagyon tudok. Továbbra is rosszul kéne éreznem magam azért, mert az otthonunk nem patika-tiszta, és nem áll benne minden a legtökéletesebb, műtermi rendben? Nem, mert van, amiben jó vagyok, és ez a segítségemre lehet abban, hogy valami másban jobb legyek.

Kitalálod, milyen megoldást eszeltem ki, hogy könnyebbé tegyem az életemet?

Bizony, előbb megtervezem, és csak aztán végzem el a házimunkát, és ha tovább beleolvasol a blogomba, azt is megláthatod, hogyan!

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.